Ne ragadjon el minket a hév: a felfedezett településeket nem kifosztani indulunk vérszomjas vikingekkel – csupán kereskedelmi kapcsolatokat építünk ki. A knarr ugyanis nem a hullámok hátán és folyókon egyaránt sebesen közlekedő hosszúhajó, amellyel rajtaütéseket hajtottak végre, hanem hasas kereskedőhajó.
Persze ezekhez is kell legénység – ezért a toborzás a két választható alapakció egyike! A felfogadott vikingeket szín szerint szedjük csoportokba magunk elé – és ahogy egy színben sorban egymásra kerülnek a kártyák, nem csak az új jövevény, a korábban lerakott kártyák bónuszait is megkapjuk! (Nem csak hírnevet, győzelmi pontokat, de toborzásjelzőket és karpereceket is.) Épülnek is szépen a motorok (azaz az akciók által kiváltott „láncreakciók”) – csakhogy ugyanezek a vikingkártyák szükségesek a szigetkártyák megszerzéséhez is!
Márpedig azokra is nagy szükségünk van, hiszen onnan is kapunk „bevételeket”. Már ha van rá karperecünk (a viking kultúra pénzeszköze, ill. vagyonjelzője). Ezekkel tudjuk ugyanis a megszerzett szigetkártyákat „bekapcsolni”, méghozzá extra akcióként, és hogy mekkora részét tudjuk a kereskedelmi csatornáinknak bekapcsolni, rajtunk, valamint a karpereceink számán múlik csak!
Márpedig abból sokat nem lehet felhalmozni, maximum három fér el a knarrunkon. Az ügyes kereskedő folyamatosan játszik hát toborzás- és karperecjelzőivel, összehangolja vikingkártyáinak gyűjtésével-elköltésével, és vetélytársai előtt le-lecsap egy-egy szigetre.
Mire vártok hát? Toborozzatok vikingeket, fedezzetek fel szigeteket, előzzétek meg a többieket hírnévben és dicsőségben – knarra fel!
