Azonban, ha mélyebbre ásunk, felsejlik a szóban forgó kávé komplexitása.
Brazília a világ egyik legnagyobb kávétermelő a világon. A legtöbb kávé nem magasan termő, leginkább 600-1200 méter között zajlik a termelés. Ez jóval alacsonyabb érték, mint ami egyéb dél-amerikai és az afrikai kávétermelő országokra jellemző. Részben ezért, alacsony savasság jellemzi az innen érkező kávékat. Ízjegyekben leginkább a mogyoró és a csokoládé dominál. Aki szereti az édeset a csészében, pont jó helyen jár.
Santos-nak van a legnagyobb tengeri kikötője Latin-Amerikában. Itt kezelik nagy részét a világ kávékereskedelmének és számos egyéb terméknek, például a banánnak is.
Hogy közelítsünk erre a kávéra, néhány gondolat Santos-régiójáról. Az itt termelt kávék többségét natúr/száraz eljárással dolgozzák fel. Nem feltétlen az infrastrukturális hiányosságok miatt (lásd az afrikai kávétermelő országok), hanem az eljáráshoz ideális klimatikus viszonyok miatt. Itt pont megfelelő a napsütéses órák száma, a csapadék mennyisége és a páratartalom is ehhez a feldolgozási módhoz. Az így „kezelt” kávékat alacsonyabb savasság, viszont magasabb édesség jellemzi mosott társaikhoz képest. A régióban variánsok tekintetében a Bourbon a leggyakoribb.
Visszatérve az elkészített kávéra. Kifejezetten jól áll a kávénak az 1:1-es arány. Tehát 20 gramm kávéőrleményből 20 gramm kifolyó mennyiség. Nem kell megijedni a viszonylag tág időablaktól sem. Még a 40 másodperces csapolás is jól áll neki. Az ideális időintervallum valahol 25 és 40 között helyezkedik el. Egyáltalán nem kényes kávé.
Íz-ügyileg a kakaó és étcsokoládé dominál. Tejben pedig a tejcsokoládé és a mogyoró a jellemző. Amennyiben van előáztatás, 3 BAR-on akár 6 másodpercig is el lehet menni. Kivonatolási hő tekintetében nem érdemes túl magas értéket megcélozni (La Marzocco Linea Classic, 87,5-88 fok).
