A játékosok közösen alkotnak egy rajzot – egymás után következve egyetlen vonással kiegészítve azt. Mindenki ismeri a titkos szót, amit le kell rajzolni, kivéve az imposztort, aki csak tippel, mi lehet az. Egyetlen feladata van: úgy tenni, mintha pontosan tudná. Ha túl ügyetlenül rajzol, lebukik; ám ha ügyes, talán nem veszik észre, hogy valójában fogalma sincs a feladatról.
A rajz lassan kibontakozik, a feszültség egyre nő: ki rajzol túl homályosan, ki túl konkrétan? Amint a mű elkészül, mindenki szavaz – ha a csapat jól választ, leleplezik az imposztort. De ha az imposztor rájön a titkos szóra, ő viszi el a győzelmet.
Az Egy imposztor New Yorkban nem a rajztehetségről szól, hanem a leleményről, a blöffről és a gyanakvásról. Minden játszma alatt garantált a nevetés, a vicces félreértések és a hangos leleplezések. Ideális családi estékhez, baráti összejövetelekhez és minden alkalomhoz, ahol jól jön egy kis kreatív káosz.
Fogj egy filcet, rajzolj egyet – és próbáld meg nem elárulni, hogy te vagy az imposztor!
